1869-ben, id. Mocznik Lajos és felesége Galád Mária megalapították a Mocznik mustár, borecet és konzervgyárat.
id. Mocznik Lajos 1846-ban született Újvásáron. Kiváló szakember és feltaláló volt. Találmányait szabadalmaztatta és alkalmazta a mustárgyártás folyamataiban. 1884-ben szabadalmaztatta a légmentes üvegzárást, majd 1889-ben egy gépet, ami a mustárgyártás folyamatát gyorsította fel. 1904-ben egy újabb készüléket talált fel, mely a szőlők megvédésre szolgált a tavaszi fagykárok ellen.
Kettejüknek 4 gyermeke született, ifj. Mocznik Lajos, dr. Pacséry Károlyné született Mocznik Gizella, Mocznik Ágoston és nemes Csernák Béláné, született Mocznik Mária. Az ifjabbik Lajos később a mustárgyárat vitte tovább, Ágostonnak mérleggyára volt Budapesten.
A Párizsi világkiállítás 1878-ban került megrendezésre Franciaországban. Különleges kiállítás volt, hiszen bizonytalan volt az is, hogy a kiállítás a megnyitóra valóban elkészül vagy sem. Ekkor még nem állt a Párizsi Eiffel torony, hiszen azt csak az 1889-es világkiállításra készült el. Viszont a kiállításon megtalálható volt egy másik érdekesség az amerikai szabadság szobor feje és keze, amelyet már megcsodálhatott a közönség.
Ez volt a legnagyobb kiállítás a világon, hiszen 66 hektáron, azaz körülbelül 270.000 négyzetméteren terült el. Alexander Graham Bell itt mutatta be a telefonját, Zénobe Gramme a dinamót, Thomas Edison a hangszórót és a gramofont és sorolhatnám még a világszabadalmakat. A világ számos országából voltak jelen és képviselték hazájukat.
1878-ban a kiállításon az Osztrák-Magyar monarchia is képviselte magát a legjobb cégekkel, találmányokkal. A Mocznik mustárgyár már akkor is királyi és császári szállító volt, így egyértelmű volt szereplése a bemutatón, olyan híres emberekkel és cégekkel, mint Munkácsi, Mednyánszki, Czigler, Schulek, Ybl és még sokan mások.
Mint minden kiállításon a legjobbakat itt is díjazták és természetesen a Mocznik Mustár is megkapta a legjobbaknak járó plakettet.
Az érmet Idősebbik Mocznik Lajos fiának, Ifjabb Mocznik Lajosnak adta, aki óvta és felhasználta az eredményt a termékek reklámozásához.
Az első iparkiállítást Magyarországon 1842-ben rendezték meg. Utána volt, hogy megrendezték, de többször évekig elmaradt. 1883-ban viszont törvénybe iktatták, hogy 1885-ben meg kell rendezni. Helyszínül a Városligetet választották. Ez volt az első Országos Általános kiállítás. Ebből a rendezvényből alakult ki a mai BNV.
A kiállítás feladata a hazai gazdaság és kultúra minden ágának alapos bemutatása volt. Minden kiállított termék egy elő bírálaton esett át, hogy egyáltalán kiállítható vagy sem, az egyes csoportok számára kibocsátott külön utasításoknak megfelel vagy sem, valamint hogy a magyar korona területén termelték és állították-e elő. 
A pótkiállításokkal együtt 300.000 négyzetméter területen a magyar kiállítók mellett 200 külföldi cég is bemutatkozhatott. A kiállítás előkészítése a Városligetben jelentős átalakításokkal járt. Szabályozták a tavat, sok fát kivágtak, elkészítették az Stefánia sétányt (ma Olof Palme sétány) és jelentősen átalakították a területet. A kiállítás céljára 105 épületet emeltek. (Érdekesség, hogy már akkor is tiltakoztak emberek a fakivágások miatt. Igaz miután elkészült és gyönyörűen fásítottak és parkosítottak mindent a közvélemény is megnyugodott… sőt).
A kiállítás Rudolf trónörökös védnökségével nyílt meg 1885 Május 2-án 600 kiállítóval. Olyan híres termékek voltak bemutatva, mint a Ganz gyár vasúti kereke és transzformátor rendszere, Eisele József kazánja, Höcker testvérek gőzgépei, Mechwart gépek, Tonet bútorok vagy éppen Egger Béla féle izzólámpák. A nyitóbeszédet nem más, mint Jókai Mór tartotta meg.
És természetesen a híres Mocznik mustárgyár is kiállította portékáit, nem kis sikerrel. A legjobbaknak járó emlékérmet itt is kiérdemelte a cég. Egy különleges réz plakett bizonyítja a részvételt és a legjobbaknak járó elismerést. Izgalmas időszak volt a Mocznik család életében. Ifjabbik Mocznik Lajos ekkor már 11 éves volt és édesapja már akkor megszerettette vele a kereskedelmet. 
1885 október 7-én a Magyar Királyi miniszterelnök Koronás Arany érdemkereszttel tüntette ki Mocznik Lajos konzervgyárost. 1885-ben Magyarország királya I. Ferenc József, miniszterelnöke Tisza Kálmán volt.
A kiállítás és a megnövekedett kereslet hatására döntött idősebb Mocznik Lajos, hogy felépíti az akkor még épülő városrészben, az Alföldi utcában a gyárat. Erre 1887-ben került sor. Úgy tervezte az épületet, hogy legyen hely benne, az alapanyag tárolásának, a gyártósornak, az elkészült áru tárolásának, a családjának, az alkalmazottaknak, valamint a lovaknak és kiszállítóeszközöknek. 
Budapest ebben az időben nagy fejlődésen ment keresztűl. 1873-ban egyesítették Budát Pesttel. Ekkor kezdték a telkeket felosztani és a városrészeket kialakítani.
A helyet kedvező áron tudta megvásárolni, mert tevékenysége fontos volt a Magyar ipar szempontjából és több embernek biztosított munkát és szálláslehetőséget.
A Budapest Főváros törvényhatósági bizottsága 1887 évi közgyűlési jegyzőkönyvéből idézve:
„310. Tárgyaltatott a pénzügyi gazdasági bizottmány s a tanács 10,944/1887. számú előterjesztése, a VIII. kerületi Kun- és Alföldi utczákban fekvő 5.890/1 — 4. hr. számú teleknek Mocznik Lajos részére gyári czélra leendő átengedése iránt.
Tekintettel arra. hogy Mocznik Lajos a konyhakertészeti conzervek gyártása által Magyarországon egy új és versenyképes iparágat honositott meg, s ez által a konyhakertészetet is fejlesztette, a közgyűlés a pénzügyi-gazdasági bizottmány és a tanács javaslatához, mely szerint Mocznik Lajosnak a VIII.
kerületi Kun- és Alföldi-utczákban levő 5,890/1 — 4. hr. számú 185.4 négyszögölnyi telek, ölenkint tizenöt forintjával, konyhakertészeti conserv-gyártelepül átengedtessék azon kikötéssel, hogy ezen telek tiz éven át más czélra nem használható, hozzájárul, s az iratokat a további intézkedések megtétele végett a tanácshoz visszaküldi.„
Ifj. Mocznik Lajos Ágoston 1874. Szeptember 11-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd orvostanhallgató lett. Szigorlatainak letétele után is folytatott orvosgyakornoki működést. Azonban mégsem lépett orvosi pályára, mert 1903-ban atyja által alapított mustárgyárnak szüksége volt a közreműködésére. Az üzemet 1905-ben kizárólagos kezelésbe vette át és sikerült a gyárat rövid idő alatt lényegesen fellendíteni. A háború alatt katonai kórházakban teljesített orvosi szolgálatot. Érdemeit a Vöröskereszt hadiékítményes jelvényével jutalmazták. Élénken részt vett a társadalmi és kulturális életben, több egyesületnek vezetőségében foglalt helyet. Szakcikkeit a fővárosi lapokban közölték.
Nagyon jól értett a vegyészethez, amelyet sikeresen alkalmazott a termékek előállításában. Folyamatosan dolgozott azon, hogy a jobb és még jobb legyen az általa előállított élelmiszer. Jegyzeteiben így találunk feljegyzéseket például „még jobb ízű mustár”.
1905 Augusztus 20-án eljegyezte a híres építész Hlavay György lányát, Hlavay Irmát.
A vendéglősök lapjában így írtak erről:
"Eljegyzés. Hlavay Irma úrhölgyet eljegyezte ifj. Mocznik Lajos, az országos hírű mustárgyáros fia. Kötendő frigyükhöz szerencsét, boldogságot kívánunk!"
Majd 1905 Október 28-án feleségül is vette, melyről szintén a Vendéglősök lapjában találunk írást 1905 Október 20-árról: 
„Esküvő. Ifj. Mocznik Lajos jóhirnevü, előkelő mustár- és konzervgyárosunk f. hó 28-án délután 6 órakor esküszik örök hűséget az Erzsébetvárosi plébánia templomban Hlavay Irma urhölgynek, HLavay György és neje bájos és kellemdus leányának. A tiszta szerelemből kötendő frigyen Isten áldása legyen.”
Kettejüknek 4 lányuk és egy fiúk született. Mocznik Ilona Anna Mária (1908.), Mocznik Irma Anna (1909.), Mocznik Erzsébet Mária Ludovika (1912.), Mocznik Rózsa Anna (1913.) és Mocznik Lajoska (1906.). Lajoska 13 hónapos korában betegségben elhunyt.
Ifj. Mocznik Lajos a gyárat hosszú éveken át vezette, apja 1920-ban bekövetkezett halála után. Amerikai stílusú kereskedő és gyáros volt, ki jókorán felismerte a reklám előnyeit és a Mocznik nevet országszerte híressé tette ötletes propagandájával. Európai viszonylatban is jó hírnevet szerzett az általa gyártott mustárnak.
A gyár folyamatosan fejlődött és leghíresebb magyar mustárgyár volt. A mustárgyártáson kívül konzervgyártással és árusítással is foglalkozott.
Mustárt többféleképpen készítettek. Volt príma, asztali, mix, édes (must) mustár. Termékei között megtalálható volt a húsos fehér paprika, a magyar hegyes paprika, a paprikasaláta, a tölteni való paprika, a piros vagy fehérkáposztával töltött paprika, a fűszerezett, ecetes uborka, a téli kovászos uborka, az uborkasaláta, a fűszerezett paradicsommártás (Tomato Ketchup), a sűrített paradicsomlé, a borecet, a salátaecet, az ecetszesz, a lecsó, de a Mocznik féle fekete ribiszke-jamnek sem volt párja.
Ifj. Mocznik Lajos a gyárat naggyá fejlesztette és a mustárgyártáson kívül a konzervgyártást is bevezette. Csak az I. Világháború után kapott új versenytársakat.
Már akkoriban is problémát jelentett a Magyar gyártók részére a külföldről behozott, olcsó, gyenge minőségű termékek. ifj Mocznik Lajos reklámjaiban már 1906-ban felhívta a figyelmet a problémára.
A Magyar Színpad újság 1906-os Márciusi számában a következő szöveggel jelent meg reklám:
„ Pártoljuk a honi ipart és kérjük mindenűtt,
Mocznik-féle franczia mustárt,
Mocznik féle borecetet,
Mocznik féle paradicsomot,
Mocznik féle eczetes uborkát,
mert jobb és olcsóbb mint a külföldi.
Kapható minden fűszer és csemege kereskedésben.”
Ifj. Mocznik Lajos tudta, hogy szükség van a siker eléréséhez egy jó alkalmazotti gárdára. Mindenki, aki nála dolgozott egy kicsit úgy érezhette magát, mintha ő is a család része lenne. Még arra is volt idő, hogy a gyerekekkel, unokákkal tudjanak játszani az udvaron, vagy éppen az egyik unokát elvinni az árukiszállításra a lovaskocsin. Persze oda is kellett figyelni a kis lurkókra. Történt egyszer, hogy az egyik lány unoka addig bűvölte a hordó alját, amig bele nem esett fejjel lefele. Még szerencse, hogy ott volt az egyik dolgozó, aki azonnal kisegítette. 
Hálájukat odaadó munkájukkal köszönték meg és végig kitartottak a Mocznik család mellett.
Az 1920-as egyik év végén így köszöntötték őket:
„Mélyen tisztelt Urunk és kedves neje!
Kívánjuk az új év alkalmával, hogy még sok számos új éveket megérhessenek erőben, egészségben, az élet folyamán nyíljanak rózsák az utaikon, a lét messze távolán a megelégedés partjain, gyönyörködhessenek sokszor a boldogság karjain, számos új év alkalmával örvendjenek és megelégedésnek hosszú egészségnek.
Isten éltesse kedves Urunkat és kedves nejét.
Az alkalmazottak” 
Kik a magyar szabadkőművesek? Az első szabadkőműves páholyt a Magyar Királyságban alapították meg 1749-ben. A szabadkőművesek egy titkos társaság, akik a hazai elmaradott állapotok javítását, emberek, rétegek segítését tűzték ki célul maguk elé. Zárt rendszerben működő közösség voltak.
Önálló szabályaik lehetővé tették, hogy csak az arra érdemeseket vegyék fel tagjaik közé. Tagjaik befolyásos, jelentős személyek voltak. Elég néhány nevet megemlíteni, mint Széchenyi Ferenc, Andrássy Gyula, Kálmán József, Kazinczy Ferenc. 1749 és 1868 között Magyarországon több szabadkőműves páholy is működött, de voltak időszakok, amikor például II. József azokat saját szolgálatába akarta állítani, ennek megfelelően rendeletekkel szabályozta működésüket. 
1886-ban élte aranykorát a Magyar szabadkőművesség. Ekkor több, mint 11 ezer szabadkőműves dolgozott közel száz páholyban. Közöttük olyanok, mint Ady Endre, Balassa József, Bölöni György, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó, Mai Manó, Ifj. Mocznik Lajos és sokan mások. A szabadkőművesség meghatározó súllyal volt jelen a kor társadalmában. Mérhető volt a jótékonysági intézmények számában és jelentős hatást gyakorolt a Magyarországon élők környezetére.
1919-ben a tanácsköztársaság korlátozta a szabadkőművesek működését. Nemsokkal később a Magyar királyság területén be is tiltották azokat.
A Deák Ferenc páholyt 1883-ban alapították. Budapesten működő, skót rítusú páholy volt és a nagy létszámú páholyok közé tartozott. Tevékenységeik között találhatjuk a 1895-ben megalapított Magyar háztartási iskolát, 1903-ben a Nyomorék gyerekek otthonát. Szegényeket gyámolító egyesület volt, aki ingyenes népkönyvtárat létesített, foglalkozott az alkoholizmus és a párbajellenes küzdelem kérdésével. Támogatta a polgári mozgalmakat. 1905-ben lett tagja Ifj. Mocznik Lajos konzervgyáros. 1919-ig a betiltásig működött a társaság.
Ifj. Mocznik Lajost nem csak kereskedői körökben, hanem a bohém világban is ismerték, ahol az alacsony, pápaszemes fürge kis emberkét nagyon tisztelték. Azokban az években nap-nap után megfordult, gomblyukában az elmaradhatatlan szegfűvel, a bohém világ találkozóhelyén. Jókedvű, jó kedélyű és jó szívű ember volt, akinek szíve és erszénye mindig nyitva volt barátai számára. Bohém természete nem egyszer hozta abba a helyzetbe, hogy ismerőseiért olyan anyagi áldozatokat hozott, amelyek erejét felülmúlták és adósságokba keveredett. Ilyenkor aztán hónapokra visszavonult a nyilvánosság elől és szorgalmas munkával ismét rendbe hozta az egyensúlyt. Könnyelműségre hajlamos jó szívét ismerte a családja is. Felesége és felnőtt lányai maguk is részt vettek a gyár vezetésében és ahol módjuk volt, megakadályozták azt, hogy ifj. Mocznik Lajos jószívűségét mások kihasználják. 
A konzerviparosok országos egyesületének elnöke volt. Az első világháború után háborús vöröskereszt érdemrendet és polgári arany érdemrendet kapott.
Ifj. Mocznik Lajos jóformán egyedül uralta a Magyar piacot. A Mocznik Mustárgyár az egyetlen nagy mustárgyár volt, amelynek áruját ott lehetett találni a legelőkelőbb hotelekben, vendéglőkben, üzletekben és a legkisebb faluban egyaránt. Olyan híres volt a Mocznik név, hogy a társaságokban azt, akinek fanyar humorú hangulata volt, Moczniknek nevezték el.
Épphogy stabilizálódott Magyarország helyzete 1920-as évek végére az első világháború és Trianon megrázkódtatásai miatt. Működött a kivitel és behozatal is. Nagy volt a kereslet a minőségi magyar termékek iránt. Az Amerikában 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválság Magyarországot is jelentősen befolyásolta. Nagyban függött az országunk a mezőgazdasági és ipari kivitelből.
A világgazdasági válság és a kialakult piaci verseny túlságos izgalmakkal járt és megviselte a törekvő gyáros idegeit. Felmondták egy nagyobb kölcsönét, és ez annyira lesújtotta, hogy szinte a szavát sem lehetett hallani. Hallgatag természetűvé vált. Gyakran kereste fel háziorvosát és álmatlanságról panaszkodott. Három nagylánya: Ilona, Irma és Erzsébet, akik több ízben segítettek irodájában nem is gyanították, hogy édes apjuk tragikus gondolatokkal foglalkozik. A mustárgyár még mindig nagy forgalmat bonyolított le és senki sem gondolt a küszöbön álló tragédiára.
1932. november 14-én észrevették, hogy a gyár épületében lakó konzervgyáros 12 óra felé még mindig nem jött le lakásából. Felsiettek hozzá és ott hálószobájában a földön találták. A mentők rögtön látták, hogy mérgezés történt és azonnal a Rókus Kórházba vitték. Az orvosok megállapították, hogy Mocznik Lajos nagy adag luminált és ezzel együtt ópiumot vett be. Megmentésére mindent megkíséreltek és állapota jobbra is fordult, azonban a méreg annyira felszívódott szervezetében, hogy 1932. november 22-én meghalt. Halálát az öngyilkossági kísérlet következtében beállott szívgyengeség okozta. 
Mocznik Lajos az utolsó napokban különös munkálatokba mélyedt, tervszerűen készült öngyilkosságának végrehajtására. Tette előtt mindent igyekezett olyan állapotba hozni, hogy halála után a gyár vezetésében fennakadás ne álljon elő. A késő esti órákig benn tartózkodott gyárának irodájában, előre elkészített olyan iratokat, leveleket, okmányokat, amelyek gyárának tovább vezetésére adtak útmutatást. Különböző pénzintézeteknél és Postatakarékpénztárnál lévő betétjeinek akadálytalan felvétele céljából előre kiállított csekkeket és kiutalásokat, hogy ezeknek a kifizetése el ne húzódjék.
Halála megrázta nemcsak a családját, hanem a magyar ipari köröket és mindenhol, ahol ismerték a Mocznik nevet, nagy részvéttel gondoltak a példátlan szorgalommal és szolidsággal dolgozó gyáros tragédiájáról.
Ifj. Mocznik Lajos halála után felesége és felnőtt lányai vezették a mustárgyárat. Ilona, Irma és Erzsébet mindent megtett, hogy apjuk tanításai alapján továbbra is sikeresek maradjanak. A recept megvolt. Nemcsak a mustár, konzervek és ecetek összetétele, de a sikeres működésé is.
Egy dolog volt, ami ebbe közbeszólt. A második világháború. A VIII. kerületet 1944 Április 3-án kezdték bombázni, melyet Szeptember 17-én és 20-án újabb bombázás követett.
A Mocznik ház pincéje két nagy részre volt osztva. Az egyikben a kész savanyúságokat, a másikban a mustárokat tárolták. Utóbbi helységet nevezték ki óvó pincének. A felső lakrészt a szovjet katonák foglalták el hadiszállásként. Alul a teljes család és az alkalmazottak a sötétségben vagy csak egy gyertya lángja mellett. Az éhezés és félelem benne volt a levegőben.
Szovjet katonák többször mentek le ellenőrzésre. Ilyenkor nagyon figyeltek, hogy a fiatal lányokat, nehogy elvigyék vagy megerőszakolják. Boglárka, aki 1940-ben született Ilona egyik nagylányaként így emlékezik azokra a napokra:
„… nagyon féltünk. Hallottuk a bombák becsapódását. Nem tudtuk minket mikor talál el egy. Egyszer lejött egy orosz katona. Berúgta a pinceajtót úgy, hogy eltört az egyik alkalmazott keze. Valamit mondott idegesen, majd nagy erővel rácsapott az asztalra, amelyen a gyertya azonnal elaludt. Még jobban megijedtünk és féltünk… .
… az egyik bomba a savanyúság tároló pincébe csapódott. Talán azért nem robbant fel, mert homokba fúródott. Az épületen hatalmas luk keletkezett. Az összes savanyúság összetörött…”
A háború után az épületet fel kellett újítani, a gyártósorokat meg kellett javítani, az életet tovább kellett folytatni. Sikerült mindent megteremteni a folytatáshoz és a sikeres működéshez.
És akkor jött a végső csapás.
1949-től törvénybe iktatták, hogy minden 10 főnél nagyobb létszámú gyárat államosítani kell. 80 év működés után a Mocznik gyárra is ez a sors várt.
Heimer Jenő az egyik államosító igazgató, így emlékezett vissza: „Úgy hajtottuk végre, hogy másnap kora reggel percre azonos időpontban léptek be a kijelölt vállalatokhoz, nehogy azok egymást értesíthessék.”
A Mocznik leszármazottak visszaemlékezései:
„Reggel jöttek és mindent elvittek. Gépeket, berendezéseket, alapanyagokat, üvegeket, lovat, szekeret, kocsit, mindent. A mustármag tárolót annyira kitakarították, hogy az utolsó magokat is felsöpörték és elvitték. Egy nap alatt mindent eltűntettek. Ifj. Mocznik Lajos feleségének a kamrájában volt még 5kg cukor, amit a befőzéshez használt. Azt is elvitték. Mindent.”
„Hatalmas csapás volt ez a családnak. Irma néni (ifj. Mocznik Lajos felesége) sosem tudta feldolgozni a történteket. Nem tudtuk mi tévők legyünk.”
A gépek és minden más a Glóbus mustárgyárba kerültek. A kilencvenes évek végén a legkisebb Mocznik lány, Róza és Péteri-Takáts Zoltán felkerestük a Glóbus mustárgyár akkori vezetőjét, aki tisztában volt azzal, hogy mi történt. Állítása szerint a gépeket már leselejtezték és már nem tudja hova kerültek azok.
Ezek után az épületet is felosztották. Több lakóingatlant alakítottak ki benne. A Mocznik család a két első nagyobb lakrészt megkaphatta, mint bérleményt.
Az elején a hátsó részben, ahol a gyártósor és munkások lakhelye volt munkásszállást létesítettek. Később bérlakásoknak alakították át azokat.
A jobb oldali szárnyban legtovább Mocznik Ilona, Péteri-Takáts Tibor felesége élt gyermekeivel, unokáival. 1991-ben halála után lett a lakás értékesítve. 
A Mocznik leszármazottak 2014 óta minden évben összegyűlnek, hogy megemlékezzenek Őseikről.
Büszkeséggel gondolok ükapám, dédapám és mindannyijuk örökségére és bízom benne, hogy az oldal létrejöttével méltó emléket állíthatok munkásságuknak és életüknek.
Péteri-Takáts Zoltán
(Mocznik Ilona unokája)
Vendéglősök lapja 1905
„Mocznik Lajos, az országos hírű mustárgyáros, áldásos találmánnyal gazdagította az emberiséget.
A szőlőnek s a kerti növényzetnek legnagyobb veszedelme a tavaszi fagy. Ettől szabadít meg Mocznik találmánya, a melynek „Equator“ nevet adott és szabadalmaztatott.
A találmány már több helyen kipróbáltatott és bevált, a mennyiben olcsó, kevés munkát igénylő s a fagytól nemcsak teljesen megóvja a növényt, hanem még a fejlődését is elősegíti. Ugyanis a tavaszi fagy ellen való védekezésnél a tőkének sokáig tartó elfedése nem vezet czélhoz, mert a halomból előtörő hajtások elfagyhatnak, a rügyek pedig a földdel erősen felhalmozott tőke csapjain nagyon könnyen kipállanak. Ezért a halmokat más, erre alkalmas pl. papírból, szalmából, gyékényből készült vagy tengerifosztalékból font fedőkkel helyettesítik, de ezek sem felelnek meg a czélnak, amennyiben ezen fedőket hosszabb ideig nem hagyhatjuk a tőkén, mert alatta, minthogy sem a légáramlat, sem a napfény a tőkéhez nem juthat, a rügyek kipállanak, mig a fedőknek a minden egyes fagyveszedelem közeledése alkalmával való elhelyezése, azután megint azoknak eltávolítása és ezen műveleteknek az említett, körülbelül hat heti időszak alatt való többszöri ismétlése oly nagy és e mellett sürgősen elvégzendő munkával jár, mely csak némiképpen számba vehető szőlőnél már gazdasági okokból sem vihető keresztül. Ezenkívül az említett fedőeszközök egyrészt gyorsan pusztulnak, másrészt költségesek és különösen ami a papírt illeti, az átnedvesedve, összehorpad, a rügyekre ráfekszik és ebben az állapotban azoknak lefagyását nem hogy meggátolná, hanem még elősegíti.
A füstölés és a késői metszés szintén számos hátránnyal jár, melyekre azonban bővebben kitérni nem kívánok. 
Jelen találmány tárgya már most abban áll, hogy a tőkéket az egész veszedelmes tavaszi időszak alatt a szükséghez mérten (4-6 hétig) olyan burkolattal látjuk el, mely áttetsző és igy a napfényt átereszti és e mellett a levegőnek szabad járást enged meg, vagyis a tőke körül légáramot idéz elő, úgy, hogy a rügyek kipállása meg van akadályozva és végül vízálló, minek folytán eső és harmat tönkre nem teszi. E burkolat egyúttal megakadályozza a virágoknak a szél által való széthordását és fölöslegessé teszi a szőlőnek májusi permetezését is, mi által tetemes költséget megtakarítunk, mert a peronoszpóra reáhullása ellen a tőke a lefedés ideje alatt meg van védve. Megjegyzendő azonban, hogy a süvegek levevése után azonnal permetezhetünk.
Ezen eljárás foganatosítására legczélszerübben alkalmas impregnálás útján áttetszővé és vízhatlanná tett, erre a czélra alkalmas papírból készült, körülbelül 45-50 cm. magas, alul bővebb, fölül szűkebb nyílással bíró (pl. csonka kúp vagy piramisalakú) süveget használni. Ezen süveget mindjárt a rügyek fejlődésének megindulásakor a karóra húzzuk és azt a fagyveszély teljes megszűnéséig rajta hagyjuk. A nap az áttetsző papíron jól átvilágít és a süveg alakjánál fogva szellőztető kürtő gyanánt működik, amennyiben a benne felmelegedett levegő felszáll és a felső nyíláson távozván, friss levegőt húz maga után. A kipállás ennélfogva ki van zárva. Az esővíz a vízálló süveg lejtős palástján lefolyik és annak átázása és korai elpusztulása ennek folytán ki van zárva, sőt 4-5 évig használhatjuk.
A fagyveszéllyel járó napok elmúltával a süvegeket eltávolítjuk és a következő tavasszal újból és ismételten használatba vesszük. Ilyen módon még a legnagyobb kiterjedéssel bíró szőlőt is sikeresen megvédhetjük a tavaszi fagykárok ellen, mert az eljárás a süvegek egyszeri reáboritásán és eltávolításán kívül semmi más munkát nem igényel.
Ilyen kitűnő találmány Mocznik „Equator“, a szőlőt és kertészeti növényeket fagy ellen védő süveg, amellyel már többen tettek kísérletet s mind úgy nyilatkoztak, hogy többé nem kell félnünk a fagyos szentektől.
A többi között dr. Melly Béla ezt Írja Moczniknak:
„A 100 védősüveget, melyeket átengedni szíves volt, közvetlenül metszés után a pilis-csabai kerti szőlőm legkényesebb helyén levő tőkékre tétettem és csak május 25-ike (Orbán napja) után vétettem le. Ezen idő alatt állandóan figyelemmel kisértem a vesszök fejlődését s örömmel tapasztaltam, hogy az áttetsző és légjáratos süvegek alatt a hajtások nemcsak hogy meg nem fagytak, hanem a tőkék a legszebben hajtottak és a vesszök teljes erővel fejlődtek.
Tapasztalataimról készséggel értesítem Tekintetességedet, s kérem, ha a süvegek nagyobb számban készíttetnének, szíveskedjék számomra 1500 darabot biztosítani.“
Hasonló eredményt értek el a kísérlettel Mezey, Walla József, dr. Dobozy Kálmán és Diósy Kálmán; tehát az „Equator“-t mindenkinek melegen ajánljuk, mint biztos s a növényzet fejlődését előmozdító fagyhárító készüléket.
Árjegyzék és leírás a föltalálónál, Mocznik Lajos gyárosnál kapható, a hol a megrendelések is teljesíttetnek. Czime: Budapest, VIII., Alföldi-utcza 10.”
„A mustár az étkezés ízesítője, irta Brillat Savarin, a gourmanderia tudósa, mustár nélkül egy pillanatig sem lehet el - a jó gazdasszony — tanácsolja a híres szegedi szakácskönyv. Miért? Mert a mustár nemcsak a hús— és kolbászfélék, pecsenyék, sültek, és hideg húsok nélkülözhetetlen járuléka, íztadója és körítése, hanem saláták és mártások készítésénél is pótolhatatlan. Mennyivel más az étei mustárral! A fűszerek királynője a mustár; zamatos, kellemes és pikáns. Egyetlen háztartás sem nélkülözheti a mustárt, minden terítéskor ott kell lennie az asztalon a mustárnak! A világ minden mustárjával versenyez a tökéletes és legjobb — Magyar gyártmány — Mocznik—mustár. Minden üzletben kapható. Használja és kérje mindenütt a Mocznik-mustárt!„
id. Péteri-Takáts Tibor (Mocznik Ilona férje) 1955 Október 28-án a következő kis verset írta az Alföldi utca 10 alatt található Mocznik épületről:
Péteri-Takáts Tibor: Öreg kicsi ház
Szeretlek, mert kedves vagy,
Mint anya, ki gyermekére vigyáz,
Oltalmat adsz és menedéket
Öreg kicsi ház.
Régen volt, mikor felverte
Csendedet az öröm és a nász,
Ugye te is örültél velem,
Öreg kicsi ház.
Gyermekek születtek. Szobáidat
Betöltötte a vidám gyermek-kacagás.
Te kacagtál velük együtt,
Öreg kicsi ház.
Temetésre tártad kapudat,
Beléd költözött a gyász.
Méltósággal tűrted ezt is,
Öreg kicsi ház.
Öröm és bú váltogatták egymást.
Esküvő, bál – betegség, láz.
Te megértőn virrasztottál,
Öreg kicsi ház.
Bomba hullott rád, mely házakat
Rombol és vadul megtépáz.
De te még ezt is kibírtad
Öreg kicsi ház.
Majd rendelet jött, mely jogot tipor
S téged is másra átruház.
De te enyém maradsz mégis
Ugye kicsi ház!
Szilágyi György Mindenre emlékszem költeményében is megemlíti a Mocznik Mustárt. Részlet a versből:
„...MINDENRE EMLÉKSZEM!
A nagymosás gőzére,
lúgkőtől érdes kezű cselédlányokra,
falvédőkre, házi áldásokra,
szentképekre, szokásokra,
babonákra, hiedelmekre.
MINDENRE EMLÉKSZEM!
Thonet szék, árvaszék, vitézi szék!
Huszár penge, Mocznik mustár,
Zörgő kelengye!
„Hol a boldogság mostanában!
Jól megfürödni a Hungáriában!”
MINDENRE EMLÉKSZEM!
Félelmeinkre, gátlásainkra,
Kaszás keresztesekre,
nyilas keresztesekre,
horogkeresztesekre,
a kiöntött Rákos-patak hullámaira,
a gyűlölet hullámaira,
beteljesületlen reményeinkre,
beteljesült kétségbeesésünkre…”
A kávésok lapja nevű újság, 1933. november 17.-én a következő ajánlást írta a tagjainak:
„Mustár sokféle van, de évtizedes tapasztalat szerint vendégeinket akkor szolgáljuk ki legjobban, ha a közismert jóízű, tiszta mustármagból készített Mocznik-mustárt tartjuk, mely a legdrágább francia és belga mustárokkal is egyenrangú. A Mocznik-gyár továbbá forgalomba hozott egy új mustár típust, a „Must-mustárt", amely édeskés ízű, tiszta fajmustból készített gyenge mustár. További új készítménye a Mocznik-gyárnak a „Bicék Currants Jam", mely egy feketeszínű, érdekes ízű gyümölcsíz, valamint a „Tomato Ketchup", mely egy paradicsomos kész sance, pecsenyékhez kiváló, versenyez a leghíresebb angol hideg sance-specialitásokkal. Kartársainknak érdeke ezen új készítményeket kipróbálni.”
A mérleggyárat Budapesten alapította Mocznik Ágoston 1906-ban a VIII. kerület József utca 73-ban. Mocznik Ágoston speciális mérleggyár. Kezdetben tizedes, százados, marha, szekérhíd mérlegeket, gabonaminősítési és egyensúly mérlegeket, kikapcsolhatatlan szerkezettel és acélélekkel gyártott. 